-Mi történik velünk Buffy?

-Ez a szerelem. Nem?

-Nem tudom, ez jó érzés de folyton eszembe jut Tara. Nézd ln most nagyon jól érzem magam veled, de ez szerintem csak egy múló pillanat.

-Ne mondd ezt. Azt hittem komolyan gondolod.

-Igen komolyan gondolom, de minden elnúlik egyszer.

-Ez nem, hidj nekem. Beszélkünk másról. Mit akarsz itt igazából?

-Tanulni és későn papmő akarok lenni.

-Kérlek gondold át a papnőség egy örök nyomot hagy magadon.

-Nem érdekel. Érts meg, ez minden vágyam. - kicsit elérzékenyültem, Buffy puszit nyomott a homlokomra.

-Ne, ne sírj. Majd még beszélünk róla. Úgyse egyik napról a másikra leszel papnő.

-Az biztos, de nem szeretném ha emiatt vesznék össze.

-Ne aggódj. Szeretlek sose vesznék össze veled ilyesmin. Én csak azt kérem gondold át.

-Már átgondoltam.

-Mindegy hadjuk. És mi lesz ha visszatérünk?

-Miből gondolod , hogy visszaszeretnék menni?

-Te egéssz életedben itt akarsz rostokolni?

-Igen miért?

-Ez itt nem élet, ez olyan mint egy börtön.

-Ugyan már, gyönyörű kilátás tanulási lehetőség mi kell még?

-Buli, barátok, család, az egyetem. - Nem szóltam csak lehajtottam a fejem. By megfogta a fejem és felemelte. Szájon csókolt. - Te vagy nekem a mindenem, végre megtaláltalak. Ha most elhagynál nekem végem lenne.

-Én is így érzek, de félek visszamenni. Félek a családtól , a buliktól , haveroktól és az egyetemtől.

-Pont te félsz az egyetemtől. Te egy kis zseni vagy. - Ptóbált jókedvet teremteni.

-Leginkább Tarától félek. Ha megtudja, hogy mi ketten összejöttünk akkor nekem annyi.

-Majd elsimítjuk a dolgot ne aggódj. Most ne ezen rágódj gondolj arra, hogy jelen pillanatban van itt valaki aki megőrül érted és akinek nagyon fontos vagy. -Odabújtam hozzá, ő pedig átölelt és gyengéd csókokkal borított. Mint mindig, most sem tarthatott sokáig a szép pillanat. A tárgyak mozogni és dübörögni kezdtek, mindez olyan voltm int egy földrengés. Szellemeket éreztem magam körül.

-Buffy, ugye még nem mondtál fel?

-Ezt mégis, hogy érted?

-Még mindig te vagy a vadász?

-Én örökre az maradok, ez a sorsom.

-Akkor most segytened kell nekem.

-Oké.

-Először is egy varázslattal láthatóvá és fizikaivá teszem a szellemeket. Ott verekedned kéne velük. Ha kellőképpen kifáradtak egy újjabb varázslattal elintézhetem őket.

.Csináld!

-Az élők láthatóak, legyenek ugyanilyenek a halottak. -Kezemmel körbejártam a szobát. Sikerült. By ütni, rúgni kezdte őket, sikerült gyorsan végeznie a bandával.

-Will megint te jössz. - kiabálta.

-Mindegyik tűnjön el, és soha vissza ne térjen. - Egyenként foszlottak köddé.

-Ez meg mi volt?