Délután Buffy feldúltan rontott be a szobámba. Én pedig egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből a történteket.
-Willow te meg hol a fenébe voltál? Ha nem tudtad volna ma 7 óránk volt.
-Nem mentem be.
-Na nem mondod, észre se vettem volna ha nem figyelmeztetsz.
-Buffy! Én és Tara...
-Tudom csókolóztatok.
-Nem erről van szó.
-Hát akkor miről, talán más is történt?
-Elmentünk a sötétségbe.
-...TE megőrültél? Én itt küszködök, hogy legyőzzem a temetőbeli vámpírokat akikből rengeteg van. Te pedig elmész a sötétségbe a kis barátnőddel és hagyod, hogy a szellemek átjöjjenek a világunkba?
-Miről beszélsz?
-Ezzel jár ha átmész a sötét világba. Hol a maszk?
-Milyen maszk?
-Átkellett jönnie egy maszknak.
-Ja, az a maszk..azt széttörtem.
-TE ostoba, azzal, hogy széttörtöd csak átmenetileg szünteted meg a problémákat.
Remegni kezd a ház.
-Most mit csináljunk.
-Nézd szükségem van a varázserődre…kapaszkodj…hívd fel Tarát…rá is szükségünk lesz.
Lassan odakúsztam a telefonhoz és éreztem, hogy valami terlyeng a levegőbe. Tárcsáztam.
-Tara…gyere ..ide…-Elájultam.
A kastélyban ébredtem fel ahol azelőtt jártunk. Egy sötét alak lépett felém.
-Kis boszorkány. – Megragadta és húzni kezdte a hajam, de el is engedte. – Nem hittem volna, hogy valaki képes lesz egyszer idáig eljutni. Eddig mindenki csak max a pincébe jutott el, de te most is it vagy a toronyba. Van valami bűverőd kedves ami rabulejt. – Fintorgok
-Nem érdekel. MONDJ VALAMIT A MASZKRÓL.
-Hát ha ennyire érdekel. A maszk néhány csontomból épült. Volt egy nagy balesetem amibe elvesztettem őket, de helyére újak nőttek.
-Ez undorító. Hogy lehet megállítani?
-Azt hiszed ennyire bolond vagyok? Átlátok ralytad…- Folytatná de hirtelen a semmiből Buffy és Tara jelenik meg.
-Szija Will! Beugrottunk egy kicsit játszani ha nem gond.
-Sziasztok! Hát jó lenne ha segítenétek. – A gonosz alak egy varázsigét mondott ki amitől By megkötözve találta magát.
-Ne mozduljatok különben a kis barátnőtök bánja meg. – Próbáltam úgy kommunikálni Tarával , hogy csak ő hallja meg..és sikerült is.
-“Tara! Mondj rá egy bénító varázslatot utána én teszem a dolgom..ja és miután elmondtad szabadítsd ki Buffyt.”
-CSONTJAID ELHAGYNAK
MEREVNEK ÉRZED MAGAD
LEBÉNULSZ A VARÁZSTÓL
SOKÁIG ÍGY MARADSZ! –Gyorsan körülnéztem, Tara eloldozta Buffyt. Ekkor megláttam egy képet amin apró betűkkel volt ráírva “A gonosz csak akkor tűnik el ha egy jó varázslatot mond erre a kőre” Megtpillantottam a követ is. Ekkor minden világos lett. A kő is biztos a démon valamelyik részéből készült és ezek összzessége (a maszk és a kő) tette őt halhatatlanná.
-By fogd le és kötözd meg, aztán gyertek ide mindketten. – A vadász bólintott én pedig törni kezdtem a fejem. “ A kő csak akkor támad fel, ha én utasítást adok erre, pillantásom véget vet eme szörnyűségnek.”
-Várjuk a parancsod kapitány!
-Rendben. Tara kérlek hozd ide azt a könyvet és valahogy vonszoljátok ide a démonunkat. –A démonba szúrtam egy éles tárgyat ami épp kéznél volt és a vére boszorkányjelként vett minket körbe. – Ha elmondtam a szöveget és jelt adok akkor ezt kell mondanotok : A kő csak akkor támad fel, ha én utasítást adok erre, pillantásom véget vet eme szörnyűségnek. De addig is megkell fognunk egymás kezét. -A lányok viszakosztak kicsit de beadták a derekukat. – Eme démon vére legyen a tanú, hogy vége van a szörnyűség kastélyának, mikor elmondjuk a szöveget visszatérünk a világunkba. – jelt adtam és elmondtuk a megbeszélt mondatot. Otthon voltunk nálunk a szobámba. Megöleltem őket.
-Látjátok. Nem is volt olyan szörnyű. – Egymásra mosolyognak.
-Tényleg nem. –Mondta By
-Örülök, hogy összebarátkoztunk de nekem tényleg mennem kell.
-Igazad van elég későre jár. – Megcsókoltam, aztán kiment az ajtón.
-Tényleg összeilletek és bocsáss meg hogy olyan rosszul fogadtam a dolgokat. – Megölelem
-Ne aggódj tudom , hogy furi volt aaz egész úgyhogy elnézem neked. Nincs kedved az én szobámba aludni?
-De persze! – Áthozta a hálócuccát és lefeküdtünk.